A társasházról röviden 1. rész
A társasházak iránti igényt a modern városi élet hozta létre, ahol a családi házak helyett a sűrűbb, tömbösített építkezési módszereket kezdték el előnyben részesíteni, amikor az iparosodás következtében nagy számában kezdtek el a korábban mezőgazdasággal foglalkozók a városokban költözni. Az I. világháborút követően kezdetben a nagytőke által épített bérházak működtek jelentős számban, amelyhez később a középosztály társasház-építési törekvései csatlakozott. A II. világháborút követő államosítások, majd a rendszerváltást követően az állami, önkormányzati tulajdonban állt lakások megvételének lehetősége olyan helyzetet teremtett, amelynek eredményeként a lakások bérlőiből tulajdonosok lettek.
A társasházi konstrukció jogi szabályozást Magyarországon első alkalommal 1924-ben kapott, amely közel fél évszázadig hatályban volt. Ezt aztán több új jogszabály követte a jelenleg hatályos 2003. évi CXXXIII. törvényig.
Társasház jön létre, ha az ingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, helyiség, illetve lakás viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.
Fontos tudni, hogy az épület tartószerkezetei, azok részei, az épület biztonságát (állékonyságát), a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épületberendezés és vagyontárgy akkor is közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonban álló lakáson vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségen belül van, ilyenek többek között a tető, az alap, a főfalak, közüzemi fővezetékek.
A társasház korlátozott jogalanyisággal rendelkezik, amely azt jelenti, hogy saját nevében korlátozottan szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A saját név alatt a társasház közös nevét kell érteni, amely – ha a tulajdonosok nem nevezik el másként – a társasház címe a „Társasház” toldattal. A társasház tulajdonostársainak közössége, tehát kizárólag az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során szerezhet jogokat, vállalhat köztelezettségeket és csak ebben a körben perelhet és perelhető. A közösség egészét terhelő kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk szerint felelnek az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint, amely mértéktől az érintettek a szervezeti-működési szabályzatban eltérően is rendelkezhetnek.
Társasházat fennálló vagy felépítendő épületre lehet alapítani, ha abban legalább két, külön tulajdonként bejegyezhető lakás, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiség van vagy alakítható ki. Az alapításhoz a társasháztulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az alapító okiratot és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd - jogkörén belül jogtanácsos - által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.
Az alapító okirat aláírását követő hatvan napon belül alakuló közgyűlést kell tartani. Az alakuló közgyűlés határoz a társasház közös képviselőjének vagy - a közös képviselő helyett - intézőbizottsága elnökének és tagjainak, valamint szükség esetén a számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztásáról, valamint a fizetési számla megnyitásáról.
A közösség legfőbb döntéshozó szerve a tulajdonostársakból álló közgyűlés, amelyen valamennyi tulajdonostárs részt vehet. A közösség ügyintézését a közös képviselő vagy az intézőbizottság látja el. Abban a társasházban, amelyben huszonöt lakásnál több lakás van, a közösség gazdálkodásának ellenőrzésére számvizsgáló bizottságot kell választani.
A társasház működésének, a társasház szerveinek és e szervek működésének törvényességi felügyeletét a társasház fekvése szerinti település jegyzője látja el. A törvényességi felügyelet azonban nem terjed ki az olyan ügyre, amelyben bírósági, hatósági eljárásnak van helye.
